Nem a csalódás fáj, hanem az ígéretek be nem teljesülése. Amit várunk, abban minden energiát belefektetve hiszünk. Valóságnak képzeljük, aztán jön egy pofon, ami ráébreszt a csúf igazságra, hogy nem ez volt az a pillanat, aminek jönnie kéne. Még tovább kell várni. Igazából kelepce az egész. Mi magunk fordítjuk egy kulccsal zárttá a helységet körülöttünk. Lényegtelen. Csak a pillanatnyi felismerés fáj, aztán majd csak hozzászokunk!
Nem lényeges csalódás, csak sikertelen beképzelés.
Bye*<3
30-ával kezdődött meg a nyári szünetünk. Az igazi nagy, a változás előtt. Ez az a rész, a mit már oly rég vártam, de most, hogy itt van, kezdem valóságosnak érezni. Nem félek az újtól. Tárt karokkal várom, hogy szembefusson nekem. Nem félek az ütközéstől sem! Talán a csattanástól egy kicsit, amint lehet elesek majd a nagy ütközetben. De bízom magamban, s abban h lehetetlenre is képes vagyok.
Lezárult egy korszak az életemben, mint oly sokszor írtam már, de ez valahogy más. Ez egy kicsit komolyabb, mint amiről eddig írni szoktam. Második fejezet van készülőben az életemben. Nem is annyira komoly a dolog. Igazából most jövök csak rá, kiket vesztettem el. De ez emlék örök, soha ki nem törölhető. Legyen bármi, mindig emlékezni fogok. Lehet vártam már, hogy vége legyen, most viszont hiányoztok. Mégis azt érzem értelme volt az együtt töltött időnek. Végre a sok bosszúságnak vége. Egyelőre. De hisz csak a szép emlék az, ami örök. Ez, az ami bennem él. Most a mellékszereplők kicserélődnek, de a nevük, a szellemük tovább él.
Pécs- osztálykirándulás
Akkorhát pózolj : D
Bankett
Csak nevess : D
és végül…
Ballagás
Állj egyhelyben ha még tudsz : D
Szép volt veletek ez a 9 év kszönöm : ) Sosem feledlek el benneteket : )
Bye*<3
Egy boldog életet próálunk megteremteni magunknak. Érzésekkel telt, vidám napokat. De valahogy ez az embertelenségen át vezetve, valótlan, és meseszrű álomkép. Nem ez a valóság. Az igazság az, hogy önzőek és agresszívak vagyunk. Mind egytől egyig. Fontosabbnak számítjuk magunkat bármi másnál. Egy ember a 6 milliárd közül ugyan milyen csekély szám. Számba se vesszük. De egyetlen élet valaki számára az összessel felér. Csak a pillanatnyi helyzetünk befolyása, hogy nem épp mi vagyunk az az ember, aki romokban hever egy a 6 milliárd ember közül elvesztett lélek miatt. Ugyan mire épülhet fel ez a társadalom tartósan? Erre? A gyűlöködésre? Valódban ez lenne a jövő. A rettegés, a félelem, ha végig kell sétálnunk egy utcán.? Bármi megtörténhet. Óvnak féltenek minket, mind szüleink mind pedig barátaink. De arra senki nem gondolna, hogy ha épp ésszel rendelkeznénk valamennyien milyen hétköznapi és akár egyszerű dolog lenne a séta a parkban. Este? Ugyan, hisz félőrülten néznének ránk valamennyien, ha éjszakai sétára mennénk. Mért? Mert”soha nem tudhatod” mi történik. Mi történne? Megijednénk egy hirtelen dalba fogó madár éles hangjától? Nem. Ehelyett a “mai világban” kést ragadnánka ránk, megfosztanánka minden vagyonunktól és talán még, ha olyan szerencsénk is van belénk is rúgnak. Segítenének az emberek ilyenkor? Nem minden esetben. “jaj ne majd jön valaki aztán hívja a mentőt” Ösztönök már nincsenek, maximum egyoldalúan.
Mivé lettünk emberek?
Ezzel búcsúzom. 3 napig Pécsett leszek. Mai nappal lezártak mindenből, de még nem világosak az eredményeim. Viszont 30-áig végig unhatok még pár órát a suliban. Most megyek, még el kell intéznem pár dolgot.
Szép napot mindenkinek a továbbiakban : )
Bye*<3
Határozottan félek a bennem eddig oly megszokott ütemben dobbanó szívemtől. Az agy irányít, ő von kétségbe minden tettemért. De a szív nem hazudik, csak halkan dobog tovább. Működik a testem. A gyomor, a máj, mind előrehaladottan dolgozik a testben. Meg- zavaratlanul. Eközben mindennél szebben fénylik a belső energia. Hajszolja az életet.
Karcolt sebek teljesen soha be nem hegednek főleg, ha tiszta szívből vésődött a testbe.(megemlékezés) De az új élet mindent felülmúl. Sejtések csak, nem tények, melyek roszabbak, mint a való élet. Attól, hogy elhitetem magammal, amit hinni szeretnék, az nem biztos, hogy az igazság maga. Itt mindig minden lehetséges, ha akarom, ha nem.
Bye*<3
Habozhatsz! Kételkedhetsz abban, hogy valóban ez az- e, amire szükséged van! Egy dologban azonban biztos lehetsz. Nem lesz második esély. Visszafordíthatatlan az, amit ellöktél magatól. A lehetőséget. Hajthatod utána, keresheted éjeken át, arra a bizonyos mozzanatra, amit eltoltál magadtól, nem bukkansz majd rá. Akad majd ugyan szánalmas mása, de egy és ugyanaz nem kerül majd utadba. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk ahhoz, hogy teljes életet éljünk. Itt nincs jó vagy rossz döntés, nincs akadály, nincsenek kételyek. Ezeket csak mi állítjuk magunk elé, össze kell törni a kételyt. Szemből kell megközelíteni a közelgő vihart. Bújhatsz ugyan a barlang mélyébe, békességet keresve. De azt csak a zord valóság hordozza. Találni kell egy kivezető utat a sötét mélységéből. Hajszálvékony reménysugáron kapaszkodva kell az életért küzdeni. Elszakadhat ugyan. De küzdeni kell, anélkül elveszettek vagyunk. Ki kell toloncolni a nyomasztó érzéseket, a lelkünkben tátongó űrt be kell tölteni, az elvarratlan szálakat varrottakká kell tenni, képesnek kell lenni minderre. És akkor halani fogjuk majd az ébredő természet daloló hívását az Életre. Esélyt kaptunk erre. Esélyt, hogy megváltozzunk. Esély a tartós megnyugvásra.
Bye*<3
üresek a sorok. nem igazán tudok miről írni : ) boldog vagyok határtalanul : )
Az most mellékes, hogy beteg : ) de gyógyulok : ) Természetesen történik mindig valami izgalmas(vagy kevésbé az), de nem igényel bejegyzést : )
ezt a megfázást pedig csak magamnak köszönhetem.—> egyhete szombaton telibe eláztam. plussz a nedves ruháim ami persze hidegítette a testem fújta a szél és reszkettem már.. aztán még aznap szakadó esőben persze mentünk Hamwaira. kicsikét gyérebb öltözetben. és ugye izzadtan a zuhogó hideg esőben a legjobb közlekedni : )
Ezt Dorczi adatpján hallgattam:
Hát igen.. kevésbé érdekes bejegyzések, sőt elég ritkásan irok. ez meg látszik azon is h esett a nézettség : / aminek nem örülök, de sajnálattal közlöm nem tudom mikor írok újra régiekhez hasonló bejegyzést.
Addigis
Néha egy egy alkotásnak nem mondható bejegyzés felkerül : )
Bye*<3
Van pár dal, amihez most írások nincsenek de megosztanám csak magában : )
Közös : nem olyan régről
Megnéztem a New Moont ismét. úgy hogy most az egyszer nem utálatal áltam hozzá. Ez pedig megragadt : ) Túlontúl szomorú
Ezt meg csak, mert viván tolták és most megtetszett : )
Ezt meg csak úgy találtam : )
Sri ha sok lett a videobol. de talán kárpótlásként megteszi : )
Bye*<3
Ahogy már észre vehettétek egyre ritkábban kerül fel új post a blogba. Amiért egyrészt elnézéseteket kérem, másfelől viszont arra kell hagyatkoznom, hogy nincs miről írnom. Vagyis hát hogy ne lenne miről írni egyszerűen csak azok nem olyan megszokott dolgok, mint amikről idáig szoktam írni. Megírtam már párszor h nem szeretném, ha a megszokott vagy attól eltérő mindennapokról szólna. Sokkal inkább a gondolatok miatt írom ezt a blogot. Nem rég felkerült egy újabb alkotásnak talán nem nevezhető bejegyzés a másik blogba. Tudom, hogy ez most senkit sem érdekel. és nem ez a megszokott tőlem. De nézzétek el a boldogság nem szül sötét elmélyült gondolatokat. Abból már született egész sok. Addig pedig kiélvezem a boldogságot. Ki tudja meddig szándékozik nálam maradni : )
Bye*<3
