Puha gyep kéne, hogy térdig merülve simuljak a gyengédség lelkéhez. Haszontalan a felhő. Vakít, homályt tart a homályosság elé. Betakar mindent ez a „földi jó“. Katarzisélményt nyújt, hacsak szétnézek a ködben. Katonának kéne lenni! Pusztítani kéne. Hamar. Amíg még nem jön el a világ végét jelentő pusztulásig való szenvedés. Ez szó szerint zuhanás. Haladás a mély felé. A ferdített valóság a kényszer. Rikolthatna a sás is. De gyenge a szár és a lehelet hozzá kevés.
Zene is kéne valamennyi. Meg fény és levegő. A rikoltáshoz, a dalhoz, ami a múltban rekedt, de a jövőt jelenti. Kacatok sincsenek már. Víz van, halak nélkül. Hang van, kép nékül. Ami a legfontosabb: beszéd értelem nélkül. Zabos a holnap is. Haldoklik a táj…
Archive for október 30, 2010
A szél sodrása
